Az első televízió feltalálása és fejlődése

Ma már nehéz elképzelni, hogy alig több mint száz évvel ezelőtt az emberiség meg tudott birkózni a televízió nélkül. Az ilyen készülékek a család megszokott tagjává váltak, szórakoztatják, oktatják és tájékoztatják a háztartás többi tagját. Ezért érdekes, hogy ki találta fel az első televíziót.

Ki fejlesztette ki a televíziózás alapjait?

A vita arról, hogy ki találta fel a tévét, a mai napig tart. Az a tény, hogy a televíziózás mögött álló technológia fejlődött.. Két egymástól független módon. Az egyik egy mechanikus, a másik egy elektronikus televízió volt.

Különböző források a következő feltalálókat említik a televízió elődjeként: Rosing, Berg, Kataev, Nipkov, Takayanagi, Baird, Farnsworth és Berg. Annak érdekében, hogy megértsük, kit tartanak a televízió feltalálójának, vessünk egy rövid pillantást a munkásságukra.

Paul Julius Gottlieb Nipkow

Egy német technikus diák volt (19. század vége), aki feltalált egy spirális lyukakkal ellátott korongot, amely lehetővé tette a kép elemeire bontását. Ahogy forgott, a képet alkotó fényt egy meghatározott sorrendben továbbította. Ezt a találmányt „Nipkow-korongnak” nevezték el, és ez volt az alapja a mechanikus televíziónak.

Képátvitel Nipkow lemezzel

John Lowy Baird

Ez a skót feltaláló volt az a tudós, aki Nipkow találmányát továbbfejlesztette egy komplett mechanikus televíziókészülékké. Emellett a jelerősítési képességek már elérték a műsorszóráshoz szükséges szintet. 1925 márciusában John Baird hozta el az első mozgóképet a televízióba. A következő évben már a rádión keresztüli jelátvitelt, majd a képernyőn megjelenő kép bemutatását végezte el. Ezt a történelmi eseményt az első televízió.

Egy évvel később egy kísérletet szerveztek, amelynek során 705 km-es távolságon (Londonból Glasgow-ba) televíziós jelet továbbítottak. Ez volt az első adás, amely szintén bekerült a történelembe.

John Baird TV

Boris L. Rosing

A fizika és a mérnöki tudományok területén dolgozó, Szentpéterváron született tudós. Televíziós vállalkozóként az elsők között volt, aki felismerte egy olyan médium fejlesztésének hiábavalóságát, mint a mechanikus televízió. Ezt már kutatták A tehetetlenségmentes elektronsugár, tevékenységét, és ezáltal más perspektívából közelíti meg a televízió kérdését. A tudós által létrehozott televízió nem rendelkezett mechanikus átvitellel; ez volt a modern televízió prototípusa. Ezen az alapon Rosingot tekintik az elektronikus televízió megalkotójának, amit egy 1907-es szabadalom is bizonyít, amely világszerte elismerést szerzett. Munkáját továbbfejlesztve 1911-re kifejlesztette a modern kinetoszkóp prototípusát. Ennek a találmánynak a bevezetése volt az elektronikus televízió világpremierje.

Boris L. Rosingot tartják az elektronikus televízió feltalálójának

Campbell-Swinton Alan Archibald

Ez a tudós kizárólag a elméleti kutatás az elektronikus televíziózás területén. Különösen a mechanikán alapuló televíziós adásfejlesztés korlátait bizonyította. 1908-ban a Nature című folyóiratban jelent meg. Dolgozatában elméleti beszámolót adott az elektronikus televíziózásról. 1911-ben egy londoni előadáson továbbfejlesztette gondolatait ezen a területen. Leírta a jelátvitel és a CRT-vel történő reprodukálás lehetőségét, de ez az áramkör hasonló volt a Rogozin által korábban kifejlesztett áramkörhöz. Campbell-Swinton Alan Archibald nem ért el gyakorlati eredményeket ezen a területen.

Takayanagi Kenjiro

A japán tudós egyesítette elődei kutatási eredményeit, nevezetesen a CRT-t és a Nipkov-lemezt egy termékben. A következő eredményt érték el: az 1920-as években a japánok bevezették a egy 40 soros felbontású televízió. Munkájukat folytatva 1927-re a felbontás már elérte a 100 vonalat, ami lehetővé tette a kellően nagy felbontású képek sugárzását. Míg korábban csak sziluetteket mutattak a képernyőn, Takayanagi Kenjiro 1928-ban bevezette a egy arc képe féltónusokkal.

Takayanagi Kenjiro és találmánya

Farnsworth Philo Taylor

Egy amerikai tudós, aki a jelátviteli rendszer javításán dolgozik. Képes volt kifejleszteni a Nipkov-korong analógja elektronikus megoldásban. A „képdetektor” csomópont a képet elektromos jelek halmazára bontja.  Farnsworth Philo Taylornak tulajdonítják egy olyan távközlési rendszer kifejlesztését, amely először alapult tisztán elektronikus/elektromos elveken, mechanikai elemek nélkül. A tudósok 1928-ban látták a rendszert, az egész világ pedig 1934-ben.

Szemjon Iszidorovics Katajev

Kataev volt Rosing egyik követője. A technológia finomításán dolgozott a gyakorlati alkalmazásokhoz. A kutatás egyidejűleg és egy másik tudóssal, V. Zworykinnel versenyezve zajlott.k. 1931-ben Kataev bemutatta a rádiószem feltalálása (1934-ben szabadalmaztatták).

Amikor a két tudós személyesen találkozott, hogy megosszák egymással tapasztalataikat, Zworykin elismerte, hogy Kataev felfedezése jobb lett volna.

Vlagyimir Kozmics Zvorykin

Zvorykin kutatási érdeklődését az elektrosztatikus fókuszálású elektronsugárcső kifejlesztésére irányította. Hangsúlyozta, hogy a fejlesztés pontosan fogadó link, abban a hitben, hogy a jelet a Nipkov-lemezen alapuló eszközzel is továbbítani lehet (míg Katajev elsősorban az adóelemmel foglalkozott).

Zworykin 1926-ban mutatta be először a készüléket, de csak 1935-ben szabadalmaztatta azt az Egyesült Államokban. Az 1970-es évekig összeszerelt televíziók többsége mágneses fókuszáláson alapult, mivel nem volt méltó versenytársuk. Az elektrosztatikus fókuszálás nem volt megfelelő minőségű. De csak Zworykin felfedezése után alakult ki a televízió egészének modern formája.

Ki tekinthető a modern televízió feltalálójának?

Így a televízió mint technológia születése két úton haladt: az elektromechanikus televízió és a CRT-t alkotó elektronikus televízió. A mechanikát használó ötlet hiábavalónak bizonyult, bár néhány szelektív ötlettel hozzájárult az egész vállalkozáshoz. Ezért, ha a mai modern televíziózás szerzőjéről beszélünk, a mechanikus elképzelés hívei nem számítanak (Nipkow és Baird).

A vita arról, hogy ki volt előbb, Zvorykin vagy Kataev, még ma is folyik. Egyidejűleg olyan találmányokon dolgoztak, amelyek természetükben közel álltak egymáshoz, de megvalósításukban eltérőek voltak. Ez inkább egy formális kérdés.

A televízió elismert atyja még mindig Rosing, aki megalkotta a CRT prototípust, felismerte a terület lehetőségeit, és aktívan támogatta azt, megfertőzve tanítványait, Katajevet és Zvorykint az ötlettel.

Így nézett ki a világ egyik első televíziója (1928)

A televíziózás fejlődése a Szovjetunióban

A Szovjetunióban az első televíziókészülékek 1939-ben jelentek meg, amikor a Komintern leningrádi üzemében megkezdődött a gyártásuk. A működési elv a Nipkoff lemez működésén alapult. Ezért egy ilyen, 3 x 4 cm-es képernyővel rendelkező set-top boxot kellett készíteni a rádióhoz kell csatlakoztatni. A rádiót ekkor más frekvenciára kellett átállítani – ennek eredményeként azokat a műsorokat lehetett nézni, amelyeket az európai országokban sugároztak.

Az is érdekes volt, hogy az első televíziókat bárki elkészíthette. A „Radiophront” magazinban külön erre vonatkozó utasítás jelent meg.

A rendszeres televíziós műsorszórást 1938-ban kezdte meg a leningrádi Kísérleti TV Központ. A fővárosban pedig hat hónap múlva kezdték el sugározni a televíziós műsorokat. Érdekes módon az egyes városok különböző bomlási szabványokat alkalmaztak, amelyek bizonyos felszerelési modellek használatát igényelték.

1. A Leningrádi Televízió- és Rádióközpont adásainak vételére a VRC (Össz-szövetségi Rádióbizottság) televíziós berendezései szolgáltak. Ez egy 130×175 mm-es képernyővel ellátott cső volt, 24 lámpával ellátott kineoszkóp. A működés elve – 240 sorra bontás. Érdekes, hogy a harmincas években 20 példányban volt egy ilyen eszköz. Ezeket a berendezéseket úttörőházakban és kultúrpalotákban telepítették a kollektív megtekintés céljából.
2. A Budapesti televíziós központ a 343 sorra bontás – Ezt a „TK-1” érzékelte. Itt már egy összetettebb, 33 lámpával rendelkező készülékre gondoltunk… Csak 1938-ban 200 darabot gyártottak belőlük, a Nagy Honvédő Háború kezdetére pedig 2000 darabot. másolatok.

Ezzel még nem ért véget a humánmérnöki kutatás: előbb-utóbb egyszerűsített modelleknek kellett megjelenniük. Például 1940-ben a leningrádi Radist gyárban gyártották a 17TN-1 sorozatgyártású változatát, amely képes volt a leningrádi és a Budapesti televíziós műsorok lejátszására is. A gyártás megkezdődött, de a háború kitörése előtt csak 2000 tévé készült el. darabok.

Volt egy ATP-1 (Subscriber TV Receiver No.1) nevű egyszerűsített modell is, amely a modern kábeles előfizetői televízió prototípusa volt. A háború előtt az Alekszandrov gyár gyártotta.

De ezek csak próbálkozások voltak. A színes televíziózás igazi fejlődése a második világháború vége után következett be. Mivel minden erőfeszítést a polgári termelésre fordítottak, ez elkerülhetetlenül előrelépéshez vezetett ezen a területen. Ez történt az USA-ban. További hátteret jelentett a deciméteres hullámhosszon a képátvitelhez.

Ez vezetett oda, hogy 1940-ben amerikai tudósok bemutatták a Triniscope rendszert. Szokatlan volt, hogy három különböző foszforszínnel rendelkező kinetikus távcsővel rendelkezett, amelyek mindegyike más-más színű képet eredményezett.

Az alábbiak tekintetében a távirányító infravörös változata, 1974-ben jött létre az ig és a Magnavox fejlesztéseinek eredményeként. Születését a teletext megjelenése diktálta, amely pontosabb vezérlést igényelt, ezért jelentek meg a gombok. A nyolcvanas években pedig a távirányítót a gamepad analógjaként is használták, mivel ekkoriban a televíziókészülékek is az első hazai számítógépek és játékkonzolok kiegészítő monitorává váltak.

A videorekorderek megjelenésével felmerült az igény egy további komponens videó bemenetre (a már meglévő analóg antenna bemenet mellett).

A huszonegyedik század kezdetével a kineszkópok korszaka véget ért – megjelentek a plazmaképernyők és LCD TV-készülékek. 2010-re a kineszkópos modelleket gyakorlatilag kiszorították a piacról a síkképernyős LCD- és PDP-modellek. Sokan közülük csatlakozni tudtak az internethez, és akár 3D-s tartalmakat is megjeleníthettek.

A mai televíziós vevőkészülék kevéssé hasonlít az elődjére otthoni médiaközpont, miközben továbbra is földfelszíni és kábeltelevíziós nézési lehetőségeket kínálnak. Nem is beszélve a nagy felbontású (és a csúcsmodellekben extra magas) képminőségről.