Minden hadsereg hátránya, bármilyen erős is legyen, az emberi tényező. A katonák idővel veszítenek erejükből, állóképességükből, könnyen sebezhetővé válnak a csatákban. Mindez óhatatlanul az egységek harci képességeinek csökkenésével jár.
A robotok ebben a tekintetben sokkal egyszerűbbek. Igen, teljesen el lehet pusztítani őket, de a gépek idegenek az olyan emberi érzelmektől, mint a félelem, a fáradtság, a bizonytalanság… Sokkal hosszabb élettartamra képesek, és gyakran lényegesen hatékonyabbak.
Számos ország most próbálja bevezetni a járműveket a nemzeti fegyveres erők soraiba. Az egyik vezető állam ebben a kérdésben Dél-Korea.
A dél-koreai védelmi miniszter, Song Young-moo szerint az állam már 2024-ben rendelkezni fog az első robotokat és embereket kombináló vegyes egységekkel. Ha a gépeket sikeresen tesztelik a terepen, a fegyveres erőknél a robotok aránya növekedni fog.
Ezt a döntést nemcsak a hadsereg technikai fejlesztésének vágya, hanem az ország nehéz demográfiai helyzete is indokolta. Az ország drasztikus népességfogyása miatt a hadseregben szolgáló katonák száma is csökkent. A robotok segítenek megoldani a problémát. A tervek szerint kezdetben 600 katona helyettesítésére alkalmas felderítő járművek, a jövőben pedig 3000 katona helyettesítésére alkalmas autonóm harcjárművek kerülnek bevezetésre.
Nem Dél-Korea az első ország, amely robotokat használ katonai célokra. Az Egyesült Államok például régóta kizárólag felderítő repülőgépeket használ, míg az Egyesült Királyság megpróbálja bevezetni a mesterséges intelligencia rendszereket a hadseregbe.
Miért tervezi Dél-Korea, hogy robotokkal helyettesítse a katonákat? Vajon ez az irányváltás hatékonyabbá teszi a hadseregüket, vagy vannak más konkrét céljaik és előnyei is? Mennyire biztonságos és megbízható lehetnek ezek a robotok a hadműveletek során? És vajon ezek a gépek teljes mértékben képesek helyettesíteni az emberi katonákat a komplex és kiszámíthatatlan harci helyzetekben?