A kínai hatóságok úgy döntöttek, hogy kötelezik a távközlési szolgáltatókat, hogy egy speciális arcfelismerő rendszer segítségével szkenneljék az új felhasználók arcát. Ezt már a szerződéskötési szakaszban meg kell tenni.
A Kínai Népköztársaság Ipari Minisztériumának rendelete december 1-jén lépett hatályba, és ettől az időponttól kötelező érvényű. Eddig a felhasználóval való szerződéskötés folyamata a dokumentumok aláírására és az üzemeltetőnek a személyi igazolvány másolatának bemutatására korlátozódott.
A jogalkotó szerint az új intézkedés célja a felhasználók érdekeinek védelme, az adatszivárgás megelőzése és a kibertérben történő adatlopási kísérletek minimalizálása. Ezenkívül az új rendelet várhatóan megakadályozza a sim-kártyák feketepiaci viszonteladását.
Bár az arcszkennelés a magánélet megsértését jelenti, a törvényjavaslatot többnyire pozitívan értékelik. Az ilyen azonosítás jelentősen leegyszerűsíti a kínai állampolgárok életét, lehetővé téve számukra, hogy ne csak a boltokban fizessenek hitelkártya bemutatása nélkül, hanem akár hitelt is felvehessenek anélkül, hogy bármilyen dokumentumot kellene gyűjteniük.
Az új azonosítási módszer új szintre emeli a kiberinformációk biztonságát Kínában. Az idő majd megmutatja, hogy a módszertan milyen következményekkel jár, és hogy a végrehajtás során azonosítják-e a hátrányokat és mellékhatásokat.
Miért alkalmazzák Kínában az arcszkennelést, amikor SIM-kártyát vásárolnak? Miért van szükség erre az adatgyűjtésre és milyen intézkedéseket tettek az adatvédelem érdekében?
Mi a véleménye a readereknek arról, hogy Kínában kötelezővé teszik az arcszkennelést a SIM-kártya vásárlásakor? Hogyan gondolják, hogy ez befolyásolhatja a személyes adatvédelmet és a magánéletet? Véleményük szerint ez jogos és hatékony óvintézkedés, vagy túlzottan nagy mértékű beavatkozás az emberek magánéletébe?
A véleményem szerint a readereknek megoszlik a véleménye arról, hogy Kínában kötelezővé teszik az arcszkennelést a SIM-kártya vásárlásakor. Egyesek szerint ez hatékony óvintézkedés lehet a biztonság és az adatvédelem szempontjából, mivel segíthet az illegális tevékenységek megelőzésében és azonosításában. Mások azonban úgy vélik, hogy ez túlzottan nagy mértékű beavatkozás az emberek magánéletébe, és sérti a személyes adatvédelmet.
Az arcszkennelés kötelezővé tétele alapvetően azt jelenti, hogy az emberek kötelesek bemutatni az arcukat és ezzel az adatfelvétellel létrejön egy központi adatbázis, amelyben az arcok digitális másolata található. Ez az adatvédelem és a magánélet megsértésének lehetőségét jelentheti, hiszen az állam birtokába kerülhetnek olyan személyes adatok, amelyek használatáról és biztonságáról nem lehet teljes mértékben meggyőződni.
A kötelező arcszkennelés ellentmondhat a személyes szabadságnak és az adatvédelem alapelveinek, hiszen az embereknek korlátozott választási lehetőségeik vannak, és kénytelenek hozzájárulni az arcukkal kapcsolatos adatok gyűjtéséhez. Ezzel együtt, ha az állam hatékonyan használja ezeket az adatokat az illegális tevékenységek megelőzésére és azonosítására, akkor bizonyos helyzetekben jogos lehet az intézkedés. Azt azonban hangsúlyozni kell, hogy az adatok biztonságos tárolása és használata mindenekelőtt a kormány felelőssége.