A Johns Hopkins Egyetem találmánya. Nem egy emberi alakú sebész utánzásáról van szó, hanem egy miniatűr eszközről, amely az öklünkben elfér.
A találmány először a Science Translational Medicine című orvosi folyóiratban jelent meg, a robot pedig a Smart Tissue nevet kapta. A szerzők hangsúlyozzák a jövő elektronikus orvosának magas sebészeti képességeit és készségeit, amelyeket még a tapasztalt orvosok is megirigyelhetnek.
A készüléket a beteg belsejébe helyezik (meg kell „enni”) anélkül, hogy egyetlen vágást ejtenének a bőrön. A robotsebész képes gyorsan és pontosan megműteni a beteget. Természetesen még mindig a standard manipulációkról beszélünk, amelyek valójában nagyon ritkák a valós sebészeti beavatkozásokban. Az orvosoknak gyakran számos olyan tényezőt kell figyelembe venniük, amelyek minden esetben befolyásolhatják a műtét kimenetelét, valamint a páciens testének sajátosságait. És néhány döntés spontán születik a művelet során.
Hivatkozásként. A Smart Tissue-t laboratóriumi kísérletekben tesztelték disznók. A robotot úgy programozták, hogy a végbél több szakaszát összekapcsolja… Ez a fajta manipuláció a daganatok eltávolítására, a szövetek elhalásának kezelésére és néhány más műtétre van szükség. A készülék tökéletesen megbirkózott a feladattal, és nem hagyott hegeket. Ebben a szakaszban még emberi beavatkozásra van szükség – az orvos csak az öltéseket tartja, de később a robot képes lesz a munkát teljesen egyedül elvégezni.
Az operáló mini-robotok alkalmazása az orvostudományban nemcsak azt teszi lehetővé, hogy a sebészet egy minőségileg új szintre lépjen, amely lehetővé teszi a nagyobb beavatkozások elvégzését metszések és hegek nélkül, hanem azt is, hogy megoldja a képzett egészségügyi személyzet hiányának problémáját. A tudósok becslése szerint 2030-ra 40 millió embernek lesz szüksége emberi erőforrásra, de valójában csak fele ennyi lesz.
Ez valóban lenyűgöző! De vajon mennyire megbízható és pontos az a robot? Milyen biztosítékok és tesztek bizonyítják hatékonyságát és a betegek biztonságát? És mennyire befogadóak az orvosok és a páciensek a robotikus sebészeti eljárásokkal szemben?
Hogyan biztosítják, hogy a robot műveletei ugyanolyan sikeresek és precízek legyenek, mint a hagyományos sebészeti beavatkozásoknál?