Keverő készítése saját kezűleg

A keverőpultot több hangjel keverésére tervezték. Például egy amatőr film szinkronizálására, vagy egy diszkó hangjának szinkronizálására, idegenvezetőnek, karaoke-nak, hangszer számítógéphez való csatlakoztatására, stb.d. A keverőpultot felvételek és koncertek során használják, ahol a hangmérnöknek be kell állítania a terem optimális paramétereit. Ebből világosan látszik, hogy ez a gép nélkülözhetetlen, és hogy használata sokrétű.

Számos modell áll rendelkezésre a profik és a barkácsolók számára egyaránt. De a kezdő zenészek vagy csak a karaoke rajongók számára az audioberendezések ára meglehetősen magasnak tűnik. Ezért otthoni használatra a keverő saját kezűleg is elkészíthető.

Keverő típusok

A keverőpultoknak lényegében két alapvető típusa van.

1. Passzív, amelyeknek a kialakításában nincs erősítőmodul. Ezeket az eszközöket úgy tervezték, hogy már felerősített jelre működjenek. A passzív távvezérlőket olyan esetekben használják, amikor több magas szintű jelet kell keverni, mivel csak a jel csillapítására szolgálnak.
2. Aktív, amelyek erősítődobozzal rendelkeznek, és alacsony szintű jelekkel dolgoznak, azaz erősítetlenül. A készülék bemenetén lévő jelet az előerősítő modul erősíti fel. Továbbá a tápegységnek köszönhetően lehetőség van chipek és tranzisztorok használatára ezekben az eszközökben, ami jelentősen növeli funkcionalitásukat a passzív konzolokhoz képest.

Az aktív keverőket sikeresen használják stúdiókban, koncerteken, ahol különböző jelfeldolgozási és erősítési feladatokat oldanak meg, jelzik és kapcsolják, valamint mikrofonok (kondenzátor) fantomtáplálására szolgálnak. Az aktív modellek a leggyakoribbak. Ezek közül néhánynak van egy beépített digitális effektprocesszor, ami tovább bővíti az audio hardverek lehetőségeit.

Hogyan készítsünk aktív keverőt

Egy egyszerű saját készítésű keverő, ráadásul aktív (erősítővel), 20 perc alatt összehegeszthető némi ügyességgel. Az áramköre meglehetősen egyszerű, és az alábbi ábrán látható.

A két forrásból származó összegzett jelet az R5 ellenállással érzékeljük, majd a rögzítő vagy lejátszó készülék kimenetére (X3) küldjük.

Az áramkör működéséhez Nincs szükség tápegységre. Minden elemet jól le kell árnyékolni a minimális zajszint elérése érdekében. A csatornák között esetlegesen fellépő enyhe interferencia miatt a jel-zaj arány elfogadható. Az R1 és R2 változó ellenállások érintkezői, amelyek mozgathatók, 2 ellenálláson, R3-on és R4-en keresztül vannak összekapcsolva. Ez csökkenti az egymásra gyakorolt hatásukat a keverés során.

Vegyük figyelembe, hogy az R5, R1 és R2 ellenállások (változó) fémházzal rendelkeznek, és egymáshoz és az X1 nyílás házához kell csatlakoztatni őket. Ezek is csatlakoznak a közös vezetékhez az áramkörben, valamint a keverődobozhoz. Ehhez az áramkörhöz ajánlott a változó ellenállások típusa, nem körkörös, amelyben a szabályozó egyenes vonalban mozog. Ez leginkább a kényelem érdekében történik, hogy vizuálisan megbecsüljük a szabályozó helyzetét, és így meghatározzuk a jelszintet.

Kétcsatornás audio távirányító

Ez a keverő kétcsatornás és monaurális. A kétcsatornás konzol használható különböző események, filmek szinkronizálására, valamint különböző hangszerek jelének keverésére.

A hangkarton egyetlen mikroáramkört használ, amely a következőket tartalmazza két erősítő. Az egyik a mikrofonból érkező jelet erősíti, a másik pedig az összeadó áramkörben dolgozik. Az ábrán látható, P1, P2, P3 feliratú potenciométerek a bemeneti jelek beállítására szolgálnak.

A kimenet a P4 potenciométerrel állítható. Ha sztereó jelet kíván a készülékbe táplálni, a két csatorna (bal és jobb) jeleit a keverő bemenetére kell csatlakoztatni. Ez külső ellenállások (10kOhm) segítségével történhet.

A tápegységhez a készülék bármilyen 12V-os forrás használható. Fontos, hogy az AN7809 chipet hűtőbordára szereljük.

Az összes elektronikus alkatrészt és azok teljesítményét az alábbi táblázat tartalmazza.

Ezután a következő lépések szükségesek.

1. Nyomtassa ki a lézerrel készített tábla tervrajzát. Kérjük, vegye figyelembe, hogy a nyomtatáshoz használt papírnak fényesnek kell lennie, mint amilyet az alábbiakban használnak fényes magazinok. Egyszerűen tépjen ki egy oldalt, és nyomtassa közvetlenül a szövegre vagy a képre. Ajánlatos több példányt készíteni a biztonság kedvéért.
   
2. Vegyünk egy textolit lapot, és vágjuk le egy vágóeszközzel (amely készülhet fémfűrészlapból) megfelelő méretű téglalap alakúra.
3. Ezután acetont, pamutpárnát és finom csiszolópapírt kell előkészítenie.
   

Nagyon fontos, hogy zsírtalanítás után ne érintse meg a fólia felületét az ujjaival. Ellenkező esetben újra zsírtalanítani kell a fóliát. Csak a munkadarab széleinél foghatsz.

A következő lépés a munkadarab és a nyomtatott áramkör összekapcsolása a papíron.

1. Vágja ki a papírdarabot a nyomtatott körvonallal úgy, hogy maradjon körülötte egy tartalék a csomagoláshoz.
2. Helyezze a rajzot a munkadarabra (a rajzot a fóliára), és tekerje fel a felesleges papírt, amelyet maszkolószalaggal rögzíthet. Az eredmény az alábbi képhez hasonló boríték lesz.
   
3. Kapcsolja ki a vasalót, és hagyja a borítékot kb. 10 percig hűlni.
4. Vegyünk egy megfelelő méretű edényt, és öntsünk bele forró vizet. Ellenőrizze a folyadék hőmérsékletét a kezével: ha a víz olyan forró, hogy nem tudja sokáig benne tartani a kezét, akkor megfelelő hőmérsékletű.
5. A borítékot a munkadarabbal együtt kb. 15-20 percre merítse a folyadékba. Ha a csapból meleg víz folyik, nem kell elzárni.
6. Az áztatás után a legnagyobb gondossággal el kell választani a papírt a fóliától. Ne kaparja le a ragadós papírdarabokat. Óvatosan tekerjük ki őket az ujjainkkal.
7. Fogjon egy hajszárítót, és szárítsa meg jól a munkadarabot.
   
8. A következő lépés a fóliaszakaszok eltávolítása minta nélkül, azaz marja a lapot. Általános gyakorlat, hogy fehérítőt használnak erre a célra. Konzervdobozokban árulják, rozsdás pépre hasonlít, kellemetlen szaga van, és meleg vízzel alaposan összekeverve hígítják. Az oldatot 100 g víz + 100 g gyanta arányban kell elkészíteni. Kevesebb folyadékot is adhat a marószerhez, amíg az oldat teljesen befedi a munkadarabot.
9. Merítse a munkadarabot az előkészített habarcsba. Átlagosan a maratás körülbelül 20 percet vesz igénybe. A maratási időt befolyásolja az oldat koncentrációja, valamint az alámerített munkadarab mérete. Fontos, hogy keverjük a habarcsot az üveg vagy műanyag rúddal, vagy ringassuk az edényt. Ha lehetséges, tegyük a tartályt meleg vízbe, és ahogy lehűl, cseréljük ki, hogy az oldat ne hűljön ki. Ha egy bizonyos idő elteltével azt veszi észre, hogy a kezelés nem elegendő, növelnie kell az oldat koncentrációját egy kis vas-klorid hozzáadásával.
10. A sikeres maratás után vegyük ki a táblát az oldatból, öblítsük le folyó víz alatt, és szárítsuk meg.
    
11. Most a tonerrel lecsupaszított sávokkal ellátott lapot úgy kell megfúrni, hogy a rádiós alkatrészek szárát be lehessen illeszteni a lyukakba. A furatokhoz 0,9 mm-es fúrószárat használhat. Természetesen a vezetékátmérőket már a tervezési szakaszban el kell dönteni, hogy elkerülhető legyen a munka későbbi újbóli elvégzése.
12. Az utolsó lépés a sínek bádogozása. Ez folyékony fluxus (30%-os gyantaalkoholos oldat) használatával történik. Melegítse fel a forrasztópákát, vigyen fel minimális mennyiségű forraszanyagot a hegyére, és ónozza be az összes sávot. Úgy kell kinéznie, mint az alábbi képen.
    

    Minden alkatrészt úgy vágunk ki, hogy illeszkedjen a NYÁK méreteihez és a kezelőszervek, aljzatok helyéhez, amelyek kijönnek. A doboz falai könnyen összeilleszthetők ragasztópisztollyal. Ezután a következőképpen járjon el.

1. Helyezze be a lapot a dobozba, és jelölje meg a vezérlők és a nyílások fúrónyílásait, majd fúrja ki őket.
2. Helyezze a foglalatokat a helyükre, és forrassza be a tábláról érkező vezetékeket a helyükre.
   
3. Ragasszon műanyag csíkokat a doboz aljára (aljára), hogy az összeszereléskor csavarokat tudjon beléjük ütni.
   

Ha az Ön keverője lineáris vezérlést és ugyanezeket a kijelzőket írja elő, a doboz felső fedelén nyílások vannak vágva.

Ezzel befejeződik a keverőház gyártása.